Carte oaspeti

Nume:
E-mail:
Tara:
Mesaj:
Cod: security code

Makkay József, Románia, 2013-02-10

Kedves szentjobbiak! A figyelmükbe ajánlom az Erdélyi Napló egyik utóbbi számában megjelent cikkünket a faluról, illetve a szentjobbi búcsúról. Elérhetősége: www.erdelzinaplo.ro Csendes ora A szentjobbi búcsú reneszánsza Szent István király öröksége kötelez Cendes óraMakkay József2013.01.17. 18:21 Erdély-szerte ismert búcsújáró hely volt egykor az érmelléki Szentjobb. A partiumi és a magyarországi zarándokok által újra felfedezett Bihar megyei település ma is hűen őrzi névadójának emlékét. Vannak települések Erdélyben, ahol a múlt öröksége élénken él az emberek tudatában, hétköznapi életükben azonban mégsem képesek kellő módon kiaknázni. A Berettyó mentén fekvő Szentjobb ilyen falu. Közel ezeréves múltja szervesen kapcsolódik a világ magyarsága által tisztelt Szent István királyunk ereklyeként őrzött kézfejéhez, amelyet a középkorban négyszáz éven át a település monostorában őriztek. A jobb napokat megélt falu évtizedekkel ezelőtt még Csíksomlyóval vetekedett, a Partium legjelentősebb búcsújáró helye volt: Máriaradnával együtt az egykori kelet-magyarországi katolikus hívők kedvenc zarándokhelyének számított. Gyalogosan vagy szekérrel indultak útnak Kisboldogasszony előtt néhány nappal, hogy szeptember 8-án részt vehessenek a szentjobbi búcsún, ahol – a budapesti körmenethez hasonlóan – a Szent Jobb emlékének is adóztak. A négy évszázadon át itt őrzött értékes ereklyének azonban semmilyen nyoma nem maradt fenn a faluban. Kurila Gábor plébános (képünkön) szerint az örökség azonban nemcsak a helyiekben, hanem a környék magyarságában is mély nyomot hagyott. Ma is a templomban őrzik Mária Terézia osztrák császárnő 18. századi levelét, amelyben Szentjobb népének megköszöni a több évszázados helytállást. „Furcsának tartom, hogy nem sikerült Szentjobbra visszahozni a relikvia egy aprócska darabkáját” – mondja a plébános, aki szerint ez nagyobb nyomatékot adna a szellemi örökségnek. Újra a régi fényben A községi önkormányzat, a helyi plébánia és a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye közösen törekszik a patinás múltú zarándokhely régi fényének, hírnevének visszaállítására. Ennek egyik első kezdeményezésére közvetlenül a rendszerváltás után került sor, amikor a helyi plébános magyar régészek támogatásával elhatározta: feltárják a régi monostor romjait. „Alig kezdődtek el az ásatások, azonnal megjelent a Szekuritáté frissen megalakult utódszervezete, a SRI Bihar megyei kirendeltsége, és leállította a régészeti munkálatokat” – magyarázza a falu fiatal plébánosa, aki három éve szolgál Szentjobbon. Maga is szorgalmazta az ásatások újraindítását, hiszen az egykori nagy hírű szentjobbi monostor maradékait mindeddig nem tárták fel. A plébános szerint egy ilyen léptékű régészeti munka mindenekelőtt több zarándokot, de több turistát is vonzana Szentjobbra, az Unióban pedig ma már aligha lehet megakadályozni az egyház azon törekvését, hogy régészeti ásatásokkal tárja fel saját múltját. Néhány éve újra a figyelem középpontjába került Szentjobb. ASzékelyföldre tartó vendégek közül többen odakanyarodnak néhány óra erejéig, hogy meglátogassák a falut, a templomot, a temetőt, ahol egy feszület jelzi az egykori monostor romjait. A plébános szerint azonban ez még nem tudatosan generált idegenforgalom. Ha valóban beindulna a falusi turizmus, Erdély egyéb vidékeihez hasonlóan sok család számára jelenthetne jövedelemkiegészítést vagy megélhetést. A földben rejlő hévízforrások is kiaknázásra várnak, de ehhez befektető kellene, az önkormányzatnak azonban nincs pénze ilyen mérvű beruházásra. Nyugaton élő fiatal gyülekezet A munkahelyek hiánya vagy az itthoni gyenge kereseti lehetőségek a legtöbb fiatal családfenntartót arra kényszeríti, hogy Németországban, Olaszországban, Spanyolországban vagy Magyarországon keressen munkát. Aszentjobbiak zöme elmagyarosodott sváb és szlovák. Őseik nyelvét már nem beszélik, a német kötődés azonban könnyebb munkahely-keresési lehetőségeket biztosít Németországban. Rendszerint ünnepekre, főleg Kisboldogasszony napjára térnek haza. „Ilyenkor a templomba jövők egyharmadát teszik ki az elszármazottak, ami jól jelzi a világba szétszóródott szentjobbi közösség mértékét” – magyarázza Kurila Gábor. A szentjobbiak ugyanakkor rendszerint hűségesek szülőföldjükhöz, rövidebb-hosszabb külföldi munkavállalás után hazatérnek. Élő egyház A fiatal lelkésszel beszélgetve az Erdély-szerte kiürülő templomokról is szó esik: a Nyugaton, jó ideje pedig Magyarországon is tetten érhető egyházakkal szembeni közömbösség a rendszerváltással hozzánk is begyűrűzött. Noha Szentjobbon sok erdélyi falutól eltérően ma is magas atemplomba járók aránya – a 800 római katolikus lélekből vasárnaponként közel 300-an járnak a két misére –, a plébános szerint ez a következő tíz évben gyökeresen megváltozhat. Úgy véli, a pap és a hittanoktatók nevelői tevékenységében nem mindig partner a szülő, nem biztatja imádságra és templomba járásra gyerekét. Márpedig az otthoni példát a lelkész sem pótolhatja. „Borúlátásomat némileg ellensúlyozza az a tény, hogy száz hittanos gyerekkel foglalkozom. Még ha lelkészként úgy is érezzük, hogy nincs eredmény, a Jóisten kegyelme azért dolgozik” – fogalmaz az atya az elsőáldozókról készült képeket mutogatva. A példásan gondozott gyönyörű templomkert, a felújított plébánia, az új apátsági székház és az egyre népesebb szeptemberi búcsú mind-mind Szentjobb megújulását jelzi. Szent Jobb I. Szent István királynak a katolikus egyház által ereklyeként tisztelt, bebalzsamozott jobb kézfeje. A mumifikálódott testről 1060-ban választották le a kart, amelyet először Székesfehérvárra vittek, majd István szentté avatása után, 1084-ben az I. Szent László király által alapított bihari monostorban, Szentjobbon őrizték. A legenda szerint a kart egy fehér ruhás mennyei ifjú adta át Mercurius őrkanonoknak, aki azt a bihari családi birtokán földbe ásva őrizte, míg elérkezettnek látta az időt, hogy a titkot I. László királynak felfedje. A kézfejként tisztelt Szent Jobbot a 14. században vágták le a karról, és a kar többi része feltételezések szerint Bécsbe, majd Lembergbe került. Négy évszázadnyi bihari (szentjobbi) őrzés után az ereklye a 15. században került ismét Székesfehérvárra, amit a város elfoglalása után a törökök magukkal vittek. Raguzai domonkosok vásárolták meg a török udvartól a 16. században, majd 1771-ben Mária Terézia Budára vitette. Az osztrák császárnő köszönőlevele ma is megtalálható a szentjobbi római katolikus templomban. 1781-től a Szent Jobbot az esztergomi egyházmegye őrizte. A második világháború végén az amerikai hadsereghez kerülő ereklyét 1945-ben szolgáltatták vissza, azóta a budapesti Szent István-bazilikában őrzik. Falutörténet Szentjobb nevét Szent László királytól kapta, aki 1084-ben látogatott a faluba, és a megőrzésre ide hozott Szent Jobb tiszteletére monostort alapított. A László-kori faépület helyett később kőmonostort emeltek. 1239-től hiteles helyi tevékenységet végzett, 1499-ben a pálosok birtokába jutott, majd 1556-ban megszűnt. Az egykori monostor régészetileg még nem kutatott maradványai a falutól északra emelkedő temetődombon, a Török-kútnál találhatók. A falu a monostor szomszédságában alakult, erődített helyként 1660-ban hódolt be a töröknek, 1686-ban Caraffa foglalta vissza, majd 1711-ben a vár falait lerombolták. Plébániáját Csáky Miklós püspök 1728-ban alapította újra. Római katolikus temploma 1736 után épült, ma a többszöri átalakítás jegyeit viseli. Kegyura mindvégig a szentjobbi apátság volt. A falu református templomának építését 1801-ben fejezték be.